Az ISO 8295 tesztelési módszert a saját magára vagy más anyagokra visszahajtott műanyag filmek és bevonatok statikus és dinamikus súrlódási tulajdonságainak vizsgálatához használják. A módszer nem ragadós, és 0,5 mm-nél vékonyabb műanyag filmek és bevonatok teszteléséhez használható.
Elméletileg, a próbatestet egy olyan súrlódási asztalnak kell alátámasztania, mely egy horizontális tesztasztalból, egy csúszkából és egy olyan meghajtó mechanizmusból áll, mely egy görgő segítségével létrehozza a csúszka és a tesztasztal közti relatív mozgást. Az anyag egyik részét egy dupla oldalú ragasztószalag segítségével az asztalhoz kell rögzíteni. Az anyag másik részét a csúszka köré kell tekerni, és a csúszka tetejéhez kell rögzíteni egy dupla oldalas ragasztószalaggal. A csúszkát ekkor az asztalon lévő mintatestre kell ráhelyezni. A tesztelő gép állandó sebességgel mozog, mely keresztülhúzza a csúszkát az asztalon lévő próbatest teljes hosszán. A gép feljegyzi az erőket, majd a teszt eredményeihez kiszámítja a statikus és kinetikus súrlódási együtthatókat.
A szakítóvizsgálatot végző géphez illesztett asztalt használtunk. Ez általában egy egyoszlopos vagy kétoszlopos asztallap . Az olyan anyagtesztelő szoftverek, mint pl. a Bluehill® 2, lehetővé válik a próbatest adatainak megadása, a kívánt teszt kontroll beállítása, a kívánt eredmények és statisztikák automatikus kiszámítása és a szabványnak megfelelő tesztelési jelentés létrehozása.
A tesztelő asztal és az eredmények követelményeinek teljes megismeréséhez olvassa el az ISO 8295 szabványt.