Ragasztott kötéseknél a kiindulási anyagjellemző egy szabványosítoott, átlapolt kötés laboratóriumi körülmények között végzett statikus roncsolásos vizsgálatával kapott érték, a nyírószilárdság (τm). Bármely ragasztás típus kötésszilárdsága nagyban függ a ragasztás módjától és annak körülményeitől. A ragasztási eljárások széles skálája miatt, a várható vizsgálati eredmények pontossága is változhat. A gyártót terheli a felelőség, hogy az ASTM szabványoknak megfelelő mintapéldányokat szolgáltasson, ezzel biztosítva az eredmények helytállóságát.
Az ASTM D1002 szabvány megköveteli, hogy a vizsgálatokat végző rendszer megfeleljen az ASTM E4 (10 Standard Practices for Force Verification of Testing Machines) szabvány által támasztott követelményeknek is. Az általunk végzett vizsgálatok során, az 5569-es elektromehanikai terhelőkeretet, 50 kN-os erőmérő cellát és 30 kN terhelésű, durva fogazott pofás mehanikai befogó ékekek használtunk. A szabvány megköveteli továbbá, hogy a próbadarabok hossztengelye, valamint a befogó szerkezet mértani középvonala egy egyenesbe essen. Ennek az egyensúlynak a biztosítása érdekében, távtartókat illesztettünk a befogópofák közé. A távtartók, ideális esetben, a mintadarab felületére kerülnek rögzítésre, ragasztással, vagy rámunkálással.