Gerincoszlopunk egy speciális sok-izületi, sok-tengelyű mozgásrendszeri egység. Az egyes szelvények csigolyákból épülnek fel, amiket egymástól a porckorongok választanak el. A csigolyák csontos csatornát alkotva védelmet nyújtanak a bennük futó gerincvelőnek és idegképleteknek, illetve a csigolyákból összeálló idegcsatornák a kilépő ideggyököknek. A passzív elemek közül a legfontosabbak a csigolyákat összekötő intervertebrális porckorongok.
A porckorong egy olyan speciális anatómiai egység, melynek rugalmas kötőelem legfontosabb szerepe a járás közben a rezgések csillapítása. A porckorong két nagyobb része a középső kocsonyás mag (nucleus pulposus - a puffer) és az azt tokként körbevevő szálas, kötőszövetes gyűrű (anulus fibrosus). A porckorong esetében a degeneráció folyamata során a porckorong vizet veszít, a mindennapi terheléskor (álláskor, üléskor) a rugalmassága csökken, a tengelyirányú erőknek kevésbé tud ellenállni. A csontos falak dimenzióinak köszönhetően, ha bármilyen térszűkítő tényező (pl.: porckorongsérv) keletkezik, az gyakran járhat felső, alsóvégtagi és vegetatív idegrendszeri beidegzési zavarokkal.
Számos patológia megoldására a gerincsebészetben valamilyen belső rögzítést kell alkalmazni. Az implantátumok a lumbális illetve a nyaki gerincszakasz egy vagy több szegmentumát érintő degeneratív instabilitása esetén használatosak. A különböző stabilizáló implantátumok használatának az elmúlt évtizedekben megfigyelhető elterjedése kapcsán egyre fontosabb szerep jut azoknak a biomechanikai vizsgálatoknak, amelyek ezen implantátumok tesztelésével adatokat szolgáltatnak azok viselkedéséről, stabilizáló hatásukról és megbízhatóságukról. Az implantológia térhódításával ilyen vizsgálatok nélkül ma már egy új eszköz nem kerülhet forgalomba.
A degeneratív gerincbetegségek lefolyásában kulcskérdés a szegmentális instabilitás, ezért a szegmentumok in vitro vizsgálata során elsősorban arra keressük a választ, hogy bizonyos körülmények között a fiziológiás erők hatására az egy szegmentumot alkotó csigolyák között milyen irányú és mekkora mértékű elmozdulások jönnek létre. A szegmentumok vizsgálata során leggyakrabban az azt alkotó csigolyatestek egymáshoz viszonyított elmozdulását vizsgáljuk adott erő hatására. A szilárdsági teszt azt hivatott meghatározni, hogy mekkora az a terhelés (failure load), amit az implantátum még károsodás nélkül képes elviselni.
A legtöbb nemzetközi szabvány előírásainak megfelelő, modern ejtődárdás biomechanikai vizsgálatok elvégzéséhez, CEAST vizsgálati rendszereinket ajánljuk. A speciális titan és kerámia implantátumokhoz szükséges maximális vizsgálati feltételek biztosításához, CEAST 9350-es modellünk nagy energiájú opcióját ajánljuk. A tesztekhez 45 kN-on (10,000 lb), egyedi kialakítású műszerezett, beépített túlterhelés elleni védelemmel ellátott ejtődárdánkat ajánljuk. Vizsgálati rendszereinket műszerekkel és adatgyűjtő elektonikával (DAS - Data Acquisition System), valamint a velejáró szoftverrel (Visual Impact) felszerelve, a különböző becsapódási módok széles skálájának modellezésére nyílik lehetőség, a termékeknek megfelelően.