Az ISO 14126 nemzetközi szabvány (Szálerősítésű műanyag kompozitok. Nyomótulajdonságok meghatározása kétdimenziós irányban) tartalmazza a nyomó igénybevétellel - általában törésig – terhelt erősített műanyagok mechanikai tulajdonságainak meghatározására vonatkozó vizsgálati eljárásokat. A nyomóvizsgálat célja, a nyomódiagram felvétele és a szilárdsági mérőszámok (nyomó folyáshatár, RFny egyezményes nyomó folyáshatár, R0.2ny; nyomószilárdság, Rmny; inflexiós ponthoz tartozó feszültség, Riny) meghatározása, valamint számszerű jellemzése, a központosan ható nyomóterhelés függvényében.
A szabvány két különböző vizsgálati módszert tartalmaz, melyek a következők:
- Módszer 1: összetett nyomó- és nyíróvizsgálati módszer
- Módszer 2: egyirányú nyomóvizsgálati módszer
A hagyományos nyomóvizsgálat elve, hogy a vizsgálat során a próbatest terhelését folyamatosan, törésig kell növelni és a mért törőerőből, valamint a keresztmetszeti területből a szilárdsági mérőszámokat kiszámítani. A különbség a két vizsgálati módszer között, hogy az egyirányú nyomóvizsgálatnál a próbatestet két szemben lévő alkotója mentén, párhuzamos nyomólapok között kell terhelni (Módszer 2), míg az összetett nyomó- és nyíróvizsgálat során a terhelést a rögzítőelem (Celanese-type fixture) tengelyére előírt szögben kell alkalmazni (Módszer 1). Mivel a két vizsgálati módszer alapvetően eltérő, különböző befogók és feltétek használata szükséges.
Szálerősítésű műanyag kompozitok nyomóvizsgálatához az ISO 14126 szabvány szerint, edzett acél nyomólemez üllőkkel felszerelt, kétoszlopos asztali telepítésű univerzális vizsgálati rendszereink (3360-as és 5960-as széria) egyikének használatát javasoljuk. Az erősített műanyagok nagy pontosságú axiális és keresztirányú alakváltozás mérésére extenzométereink széles skálája áll rendelkezésre. A hagyományos, kontakt és felcsiptethető változatok mellett, automatikus és érintésmentes video extenzométereink (AVE, SVE) is egyaránt alkalmazhatóak.