A ragasztóanyagok optimális alkalmazása szempontjából a ragasztási hézag kialakítását az anyag korlátaihoz kell igazítani. A ragasztószalagok lefejtő igénybevétellel szembeni ellenállásának meghatározására, az EN 1939 szabványban foglalt vizsgálati eljárás vonatkozik. A módszer alkalmas valamennyi öntapadó rögzítőszalag tépésállóságának pontos mérésére különböző körülmények között.
A mintadarab egy merev felületű szerkezeti anyagból és a felületére ragasztott az öntapadó szalagból áll. A szalag felragasztását általában egy speciális görgősor segítségével végzik, mely biztosítja a homogén erőeloszlást és így a megbízható mérési eredményeket. Az előkészített mintát egy szakítóvizsgálati berendezésbe töltve, 180°-os szétválasztási eljárással tesztelik. A mért vizsgálati eredmények az átlagos terhelés, az átlagos terhelés/szélesség és a szétválasztási megnyúlásérték. Az eljárás továbbá hullámvölgyekhez és hullámhegyekhez köthető értékes információkat is szolgálhat a szétválasztási folyamatban. Nagyteljesítményű szakítóvizsgálati rendszereink, különösen nagy adatgyűjtési sebességének köszönhetően, ezek a fontos adatok is pontosan mérhetővé vélnak. Az 5900- as szériás mechanikai vizsgálati rendszerek, az 1kHz-et is meghaladó adatgyűjtési sebesség biztosítására képesek a legpontosabb mérések érdekében.
A szabvány többszöri áttanulmányozását javasoljuk az egyes anyagokhoz és ragasztófajtákhoz megfelelő feltétek, befogók és vizsgálati rendszerek kiválasztásához.