A farostlemez vagy forgácslap, egyéb célra fel nem használható fahulladék aprításával és mechanikai vagy vegyi rostosításával feltárt farostból kötőanyaggal, hősajtolással készült anyag. A mesterségesen kialakított fakompozitok megnövekedett mértékű felhasználása - főként a szigetelő- és bútoripar területén - újabb és szigorúbb vizsgálati előírások bevezetését eredményezte. Az új követelmények egyike a lapsíkra merőleges szakítószilárdság, másnéven a belső kötési szilárdság mérése. Ez az érték gyakran a fakompozitok és faalapú anyagok részecskéit egyesítő kötőanyagok alapvető jellemzésére szolgál.
A forgács- és rostlemezek egytengelyű húzó igénybevétellel – általában szakadásig – terhelt ellenállásának és megadot mechanikai tulajdonságainak meghatározására vonatkozó vizsgálati eljárást, a BS EN 319 britt szabvány (MSZ EN 319:1998 - Forgácslapok és rostlemezek. Lapsíkra merőleges szakítószilárdság meghatározása) foglalja magában. A mért adatok általában a szakítószilárdság, folyáshatár és megnyúlás.
Amennyiben cél az alakváltozás folyamatának meghatározása is, akkor a próbatest terhelését folyamatosan vagy azonos nagyságú terhelési lépcsőkben, szakaszosan növelve kell fokozni és az alakváltozás folyamatát a próbatest mérési alaphosszának változásából számítani. A terhelést az alakváltozás függvényében megadva illetve ábrázolva, a rugalmassági modulus is kiszámítható.
Farostlemezek és forgácslapok szabványszerű szakítóvizsgálatához, egy- vagy kétoszlopos 3300-as és 5900-as szériájú elektromechanikai vizsgálati rendszereink egyikének használatát javasoljuk. A BS EN 319 szabvány előírja az önbeálló befogók alkalmazását mindkét oldalon, ennek megfelelően, egyik oldalon opcionális tengelykapcsolóval ellátott, speciális farostlemez és forgácslap feltétünket (2820-061) ajánljuk.