A modern elektronikai iparban, mára a szerves polimerek (és változataik) tekinthetők a legelterjedtebb szigetelőanyagnak. Előnyeik között szerepel, hogy olcsón előállíthatók, jól feldolgozhatók, kedvezőek a villamos paramétereik és a szigetelés szempontjából kémiailag jól ellenállók.
Egyes műanyagok, mint a PVC (polivinil-klorid), hajlékonyságuk miatt alkalmazhatók flexibilis vezetékek gyártására is - alacsony hajtogatási igénybevétel mellett, mint pl. háztartási gépek bekötései, hosszabbítók stb. Más fajták, mint a PE (polietilén), kevésbé hajlékonyak, az általuk szigetelt kábelt sprőddé, nehezen hajlíthatóvá teszik, ami akár a kábel, vagy a környező berendezések, kábelek sérüléséhez is vezethet. A szigetelési eljárás megválasztását szinte teljes mértékben a felhasználás körülménye dönti el. Ezért a gyártók számára elengedhetetlen információval szolgálnak az erősített és erősítés nélküli elektromos szigetelő polimerek mechanikai anyagvizsgálatai.
A különféle műanyagok hajlító igénybevétellel szembeni ellenállásának, főbb fizikai tulajdonságainak és mechanikai mérőszámainak megállapítására vonatkozó vizsgálati eljárásokat az ASTM D790 amerikai szabvány tartalmazza. A hajlítóvizsgálat során mért értékek általában a következők: hajlító szilárdság, hajlító rugalmassági modulus, lehajlás és hajlítási feszültség.
Szabványos három- és négypontos hajlítófeltéteink és modern - a rendszer kalibrálásából adódó hibákat minimalizáló - nyúlásmérőink és nyúlásmérő bélyegeink használata, lehetővé teszi a felhasználó által szabadon megadott alátámasztási arány és a keresztfej pozíció értékek alkalmazását.
Mivel a hajlítási sugarat az egyes szabványok rögzítik (függ a vezeték vagy kábel konstrukciójától is), javasoljuk a vizsgálatok megkezdése előtt, a tesztre vonatkozó szabvány (ASTM D790) többszöri áttanulmányozását, a vizsgálati beállítások és eljárások, valamint a várható eredmények pontos megértéséhez.