Számos iparág ma már előnyben részesíti a fejlett, kétkomponensű ragasztott kötések használatát, mivel teljesítményük felülmúlja a mechanikai rögzítőkét - és lényegesen kevesebb hátránnyal járnak (tömítés, ütés- és hőállóság). A hagyományos kötések esetében kritikus problémákat jelent a feszültséggyűjtő helyek közelelében végbemenő repedés, szakadás, ami a ragasztóanyagok használatával szintétn kiköszöbölhető.
A nagy kötésszilárdságú szerkezeti ragasztók egytengelyű húzó igénybevétellel – általában szakadásig – terhelt ellenállásának és megadot mechanikai tulajdonságainak meghatározása kritikus szrepet játszik a modern, nagy teherbírású ragasztók fejlesztésében. A kötések nyírószilárdsága a ragasztási vonallal párhuzamos, húzó igénybevételű terheléssel vizsgálható.
Az ASTM D3163 szabvány ezen része, a hasonló, ASTM D1002 szabvánnyal egyhangban lett kifejlesztve, így könnyű összehasonlíthatóságot biztosít nemcsak a műanyagok széles körében, de a fémes kötések terén egyaránt.
A szabványszerű próbatestet olyan módon kell előkészíteni, hogy a ragasztási vonal két oldala eltérő síkban, egymással párhuzamosan orientált legyen. A szabvány megköveteli továbbá, hogy a próbadarabok hossztengelye, valamint a befogó szerkezet mértani középvonala egy egyenesbe essen. A megfelelő befogás érdekében, vízszintesen állítható befogópofák, vagy speciális távtartók használata javasolt. Az alkalmazott technikának biztosítani kell a kötés és a terhelés tökéletes párhuzamosságát, továbbá meg kell akadályoznia a kötések idő előtti károsodását. Ez utóbbi a befogópofák megfelelő egymástól mért távolságával biztosítható.
Az ASTM D3163 szabványnak megfelelő anyagvizsgálatok elvégzéséhez, Instron 3300-as és 5500-as elektromechanikai vizsgálati rendszereinket, valamint fejlett csavaros működésű, vagy pneumatikus oldalirányú befogóinkat ajánljuk.