Annak a maximális feszültségnek a jelzője, ami az anyagban anélkül alakulhat ki, hogy maradó alakváltozást okozna. Ez az a feszültség, aminél az anyag adott maradandó alakváltozást mutat. Gyakorlati megközelítése a rugalmassági határnak. Az eltolt folyáshatárt feszültség-alakváltozás diagramon állapítják meg. Felrajzolják a fajlagos nyúlást a vízszintes tengelyre, majd a diagram rugalmas szakaszának egyenesével e ponton keresztül párhuzamost húznak. Ahol az egyenes metszi a szakítógörbét, leolvassák a feszültséget. A fémeknél ez az érték általában 0,2%, tehát az eltolt egyenes a 0 feszültség tengelyt a 0,2% hosszváltozásnál metszi. A műanyagoknál az eltolás értéke általában 2%.